20. rész

Boldog Születésnapot, a világ egyik legcsodálatosabb emberének és egyben a blog főszereplőjének. Louis Tomlinson 25 éves. Milyen gyorsan felnő! <3
Kellemes ünnepeket, Drágáim!
Jó olvasást! :) - L. xoxo

Nathalie Hayley Peterson

Vegyük úgy, hogy Liam szülinapi bulija tökéletes volt. Felejtsük el, hogy Louis-val sikerült összevesznem majd kibékülnöm, hagyjuk figyelmen kívül a meglepetés vendégként megjelenő két exet és végül ne foglalkozzunk az extrém "felfordulásra" a nap végén. Mert ez egyik sem történt meg. Vagyis, bárcsak így lenne.

Minden úgy ment, ahogy elterveztük a délelőtt folyamán. Danielle meg volt velünk elégedve, mert semmit sem rontottunk el. Liam ebből az egészből semmit sem sejtett és sikerült kellő meglepetést is okoznunk neki. Ami eddig rendben is volt.

Az utolsó simításokat végeztük Liamék házában, úgy ahogy Danielle kérte. Én a konyhába voltam beosztva Louis-val az oldalamon feladatként a torta, kaja, pia előkészítése. Egy szót sem szóltunk egymáshoz, ami úgy három napja megy köztünk. Én nem akarok hozzá szólni, ő meg nem kérdez semmit. Egy-egy semleges mondat elhangzik köztünk párbeszédféleségként és ennyi. Nem visszük túlzásba.

- Asszem' én itt kész vagyok - mondta. 

Még külön felosztottuk a konyhát, hogy ki mit csinál, így sem voltunk egymásnak útjában.

- Én is - felelem rá sem nézve az utolsó poharat is a tálcára rakva.

- Na jó - áll meg mögöttem. - Meddig játsszuk még ezt?

- Micsodát? - tettetem a hülyét, pedig pontosan tudom miről van szó. 

- Tudod te az - élesedik meg egy kicsit Louis hangja. - Neked valami bajod, amit nem mondasz el és nekem ki kellene találnom - darálja le gyorsan.

- Nincs semmi bajom - vágom rá gépiesen kissé gyorsan.

- Hogyne. Ezt add be másnak.

- Rendben - rántom meg a vállam. Tudom ezzel húzom fel legjobban, ezért csinálom. Várom már a pillanatot, mikor kezd el velem kiabálni, hogy én a képébe vághassam az okot és utána nézhessem a döbbent arckifejezését. Rájöttem ebben a három napban, hogy Lou-nak esze ágában sincs velem közölnie, hogy ő tökéletesen emlékszik az egész estére. Így kénytelen leszek én tisztázni vele.

- Nats! - állít meg egyszerre ahogy indulni készülök. A hangjában már semmi nyugalom sincs. - Nem látok bele csak úgy a nők fejébe, hogy kiderítsem mi a frász bajuk van. Ez nem megy ilyen könnyen - rázza meg a fejét. - Úgyhogy lennél olyan kedves elmondani a haragod okát?

- Ezt neked is kéne tudnod! - fordulok vele szembe. Kék szemei értetlenül néznek le rám, míg az enyémben harag és megtörtség tükröződik. 

- Épp ez az, hogy nem tudom!

Előre látom, hogy ebből egy gyönyörű veszekedésünk lesz.

- Pedig tudhatnád! - húzom tovább az agyát egyre vékonyabb szálon táncolva.

- Feladom! - rázza meg tehetetlenül a fejét kezeit összecsapva és ezzel kikerülve engem.

Amikor készül kilépni a konyhából, megszólalok: 

- Tudom, hogy emlékszel - ennyit mondok mire a fiú teljes testével visszafordul és lefagy. Látom, hogy a tekintete tele van kérdésekkel, de egyiket sem teszi fel hangosan. Csak némán néz várva, hogy folytassam a mondatot amit elkezdtem. Nem mondok többet én sem csak a számat harapdálva várom a válaszát.
- Honnan tudod? - hajtja le a fejét.
- Szóval igaz - motyogom. Annyira reménykedtem az elmúlt napban, hogy Dani valamit rosszul mondott és Louis-nak tényleg nem rémlik semmi. De nem. Csalódottan fordítom el a fejem a másik irányba bármi mást nézve a fiún kívül.
- Figyel, Nathalie - köszörüli meg a torát. - megmagyarázom.
- Mit? - indulok el felé könnyeimet visszafojtva. - Azt, hogy megint hazudtál? A képembe hazudtad, hogy nem rémlik semmi pedig tudod, hogy történt valami, amit meg kellett volna beszélnünk? - utalok itt a csókra. - Hogy úgy teszel, mintha mi sem történt volna és mindent el lehet felejteni? Hogy ameddig nem tudom, hogy tudom, amit te is tudsz, addig minden rendben van? - taszítom itt már mellbe. - Szerinted ezt meg kell magyaráznod? - emelem a hangomat a megszokottnál kicsit hangosabbra. Nem sírtam, mert a haragom sokkal nagyobb, mint a bánatom, amit most Louis-ra zúdítottam. 

- Nathalie, kész vagy? - lép be a konyhába Lottie, Louis húga. Aranyos lány, nem beszéltem vele sokat a nap folyamán csak így futólag váltottunk pár szót.
- Igen, minden megvan - válaszolom.
- Minden oké, itt? - néz ránk, ahogy Louis-val egymás mellett állva nézzük őt.
- Persze - vágom rá egyből. Az asztalról felvettem a tálcányi poharat és indultam volna ki Danihoz, de Lottie átvette tőlem.
- Majd én viszem -mosolyog rám. Tudtam, hogy csak kedvességből vette át tőlem, de én csak szabadulni akartam Louis közeléből. Az ideg szétvetett a kezem is remegett már és éreztem, hogy kell egy kis friss levegő a szervezetemnek mielőtt végleg felrobbanok.
Hogy ne kelljen itt maradnom gyors felkaptam a maradék műanyag tányért, poharat és evőeszközt majd gyorsan Lottie után mentem. A nappaliban be is várt így együtt vittük ki Daninak a cuccokat.
- Összevesztetek a bátyámmal?- kérdezi meg óvatosan Lotts.
- Lényegtelen - mosolygok rá nehogy azt higgye, hogy valami nagy veszekedés volt. Mert hát nem volt az. Jelentéktelen kis összekapás.
- Na, itt vagytok! Hozzátok gyorsan! - dirigál nekünk Dani ahogy meglát.
Imádom a barátnőmet persze meg is értem, hogy ez most a párja születésnapja, de azért ennyire ráizgulni valamire. Én még a saját szülinapomra sem emlékszem, fogalmam sincs milyennek kell lennie.
Úgy fél óra után mindent egy "elmegy" kategóriának soroltuk be. Vagyis csak Dani, a többiek száz százalékosan meg voltunk elégedve a munkákkal. Lufik, szülinapi sapkák, "Happy Birthday, Liam!" felirat, torta, ajándék. Minden megvolt. Már csak Liam hiányzott, aki úgy tíz perc múlva befut.
Mindenki a nappaliban gyűlt össze, amikor csengettek. Harry ment ajtót nyitni.
- Jött egy törpe Nathie hasonmás, meg egy Szöszi aki olyan mint Niall csak lányba - kiabál be nekünk. Egyből felkaptam a fejem a jelzőkre, amit kapott Skyler és Elizabeth. - Bejöhetnek?
- Hé! - szólal meg közbe Niall és Liza, mert egymásra hasonlította őket Harry és a húgom, mert törpének hívták.,
- Szerintem ne.. -kezdem el mondani, hogy ne mondja, hogy törpe a húgomra, mert rosszul jön ki belőle. Késő.
- Áú! Azt a rohadt! - jön vissza Harry félig sántítva a sípcsontját fogva. Megismerte Skylert.
- Jézusom Skyler! -nézek rá elképedve. Ez volt aztán részéről a szép bemutatkozás. Mondtam, hogy egy angyaltestbe bújt ördög. - Harry első számú szabály! - állok meg előtte. - Soha, de tényleg ne mond a húgomra azt, hogy törpe meg semmilyen ehhez hasonló jelzőt, mert ez kapod. Skyler - fordulok a húgom felé. - Soha ne így mutatkozz be egy ember előtt - zárom le ennyivel.
- Hé, sziasztok! - indul el feléjük Dani és egy-egy puszival köszönti őket. - Jó, hogy eljöttetek.
Amikor még apám házában voltunk, akkor hívta meg őket Dani, Liam bulijába csak úgy, ők pedig szívesen elfogadták a meghívást. Persze talán ők sem így képzelték el az első találkozást a srácokkal, mint mi, de így jött ki.
- Hé - jelenik meg Zayn is köreinkben -, ki a Törpilla és Szöszke? - mutat rájuk.
- Haver nem.. - kezdi el Harry kicsit későn. Skyler ártatlan mosollyal az arcán fordul el előlem bal karját kinyújtva így egyenesen Zayn hasát csapta meg.
- Baszd.. - görnyed össze a hasát fogva.
- Jézusom! - hajtom le a fejem visszatartva a röhögést. Skyler menthetetlen.
Az első, aki hangosan is megnyilvánult a történtekkel kapcsolatos reakcióról, az Perrie volt. Olyan hangosan nevetett fel, hogy mindenki rá kapta a tekintetét és zavarodottan figyelték. Mert hát a barátját ütötték le. Én meg sem lepődtem, hiszen Perrie annyira ismeri Skylert, mint én. Vagyis annyira hogy tudja mire képes.
- Ez telitalálat volt Sky! Szép volt - dicséri meg és kezét emeli egy pacsiért.
- Kösz, Kicsim - nyögi ki Zayn. - Köszönöm ezt a mély együttérzést.
Perrie odament hozzá és egy gyors puszit nyomott a szájara. Ettől a cselekedettől egyből összerándult a gyomrom és automatikusan Louis-ra pillantottam. Ő is engem figyelt tekintetében némi szomorúsággal, mire egyből elkaptam a fejem.
- Sajnálom. Remélem nem sérült meg kisbabád, édesem - simogatja meg óvatosan Zayn hasát Perrie. Mindenki hangosan felröhögött.
- Különben skacok - veszi komolyra a szót Perrie. - Ő Skyler, Nats húga és Elizabeth, Nats barátnője.
- Az enyém is - néz sértetten Skyler Perrie-re. Most is többen felnevettek.
- Oké - emeli fel kezét védekezően Pezz. - Csajok ők pedig; Zayn, Harry, Niall, Jade, Leigh- Anne, Louis, Lottie, Lou - sorolta fel sorjában a neveket. - De gondolom mindenkit ismertek.
- Megjött Liam! - szakít félbe mindent Dani. - Mindenki a helyére! - senki sem mozdult, mert fogalmunk sincs mit kellene csinálnunk. Semmilyen pozíció sem volt megbeszélve. - Aj, csak álljatok egymás mellé. Sapkák, konfettik elő majd felköszöntés - darálja le gyorsan.
Kapkodva mindenki beállt egymás mellé, mikor hallottuk a zár kattanását mindenki elhalkult, amint Liam alakját is megpillantottuk egyszerre kiáltottuk:
- Boldog Születésnapot, Liam!

***

- Lányok, mindenki kész? -jelenik meg Danielle fekete bikiniben egy vízipisztollyal a kezében. 

- Szerintem igen - néz végig mindenkin Jade.

Dani meglepetés ötlete egy vízcsata volt a fiúk ellen, amiről a fiúk természetesen nem tudnak. Az idő pont kedvező volt számunkra - tiszta ég, napsütés, ami furcsa is volt-, így meg tudtuk valósítani a tervet. Lou kivételével minden lány fürdőruhában gyűlt össze a hálószobában, mellettünk vödörszámra vízzel megtöltött lufik és pisztolyok.

- Indulhat? - kérdezi izgatottan Perrie.

Mindenki bólintott.

Skyler, én, Jade és Lou kimentünk a szobához tartozó erkélyre így ráláttunk a hátsó kertre, ahol a fiúk tartózkodtak. A többi lány a földszintre mentek hogy a jel után - amit majd mi adunk -,  ők is támadásba lendülhessenek. Minden fiú az erkély alá lerakott napozószékeken pihent. Louis és Harry egyből észrevett minket, ahogy őket figyeljük.

- Mizu? - kacsint nekünk Harry. A lányokkal egymásra nézünk és megrántjuk a vállunkat.

- Most csajok - suttogja Lou. Már mindegyik srác minket figyel. A kezünkbe már ott volt egy-egy lufi, amit csak el kellett dobnunk. 

- Srácok - kezdi Skyler -, van számotokra egy meglepetésünk - veszi elő az angyali mosolyát.

- Három.. - kezd számolni Jade - Kettő.. Egy. Most! - kiált egy hangosat mire mi föntről rájuk dobáltuk  kezünkben lévő lufikat, amik hatalmas csattanással értek le a fiúkhoz. Ebben az időben a földszintről a lányok egy "Roham!" kiáltással vízipisztolyokkal a kezükben kezdték letámadni a fiúkat. Még pár lufit eldobtunk, aztán magára hagyva Lou-t, mi is csatlakoztunk a többiekhez lent. 

A lányok között meg volt beszélve, hogy melyik fiú lesz, aki ellen úgymond harcolni fogunk. Danielle-Liam; Perrie-Zayn; Lee, Skyler-Harry; Lottie, Jade-Louis; Liza, én-Niall ellen.

Gyorsan társultam Lizához egy vízipisztollyal a kezemben tovább áztatva Niallt, aki már egy székkel védekezett, Harryvel együtt. 

A hangulat a tetőfokra emelkedett, hatalmas röhögések, sikítások és produkciók lepték el az egész kertet. A fiúk már csurom vizesek voltak, amikor elkezdtek visszavágni. Próbálták a fegyvereket megszerezni - Liamnek sikerült Danitól, Louis-nak Lottietól -, lufikat szerezni, ami még Lounál volt - Harry próbálkozott - vagy egyszerűen a kerti locsolót vette igénybe - Zayn - ellenünk. 

Az első hangos csobbanásnál egyből a mögöttem lévő medencére kaptam a tekintetem. Liam, Danit a kezében fogva ugrott bele, majd csatlakozott Zayn, Perrie-vel a vállán. Egy röpke pillanatig nem figyeltem, Niall pedig kapva az alkalmon lazán lökött rajtam egyet. Mivel pont a medence szélénél álltam az egyensúlyomat elvesztve kapaszkodtam meg a mellettem álló ember karjába, de mivel ő sem tudott megtartani együtt zuhantunk be a vízbe. 

Sosem tartoztam a 170 centis emberek csoportjába így mindig bajban voltam a magassággal meg a mélységgel, mint most is. Hiába ért le a lábam a medence aljára nem voltam elég magas, hogy a fejem kint legyen a vízből, így felrúgtam magam a felszínre. Egy kéz a derekamnál megtartott így én a kezemmel átkaroltam a nyakát, hogy meg tudjam magam tartani.

- Köszi, Nats! - hallottam meg Lottie hangját, majd egy csobbanást. Amint a szemembe került vizet letöröltem láttam, hogy a személyt akit berántottam magammal nem volt más, mint Louis. 

Egyre többen landoltak a medencében - Dani, Liam, én, Louis, Lottie, Zayn, Perrie, Jade -, Lee-t most lökte bele Harry, majd a húgom kezét megfogva belerántotta a vízbe, így már csak Niall és Liza maradt kint.

- Jól vagy? - kérdezi Louis.

- Igen, de azt hiszem nem tudok úszni.

- Foglak - zárja le ennyivel. Mivel már kezdett zsibbadni a lábam óvatosan Louis derekára kulcsoltam őket, mire ő a derekamon lévő kezét a combomra helyezte, hogy jobban meg tudjon tartani. Én nem mondtam semmit, ő sem, de talán ez így volt jó.

Végül pedig az utolsó páros is a vízben landolt.

***

Hat után járhatott az idő, mikor végre sikerült mindenkit kiszedünk a medencéből és megszárítkozni odabent. Daninak még volt egy utolsó meglepetése Liam számára, amire még várnunk kellett pár órát. Kétségtelen, Danielle maximálisan teljesített mindent.
- Lányok, hihetetlenek vagytok! - jelenik meg Liam a haját törölve.
- Csak a barátnődnek köszönd - kacsint Danira Perrie, mert hát ez az egész az ő ötlete volt. Mi csak segítettünk megvalósítani neki mindent.
Csengettek. Én voltam a legközelebb a bejárathoz ezért elindultam ajtót nyitni.
- Várunk még valakit? - kérdeztem meglepődve.
- Nem - válaszolták többen is.
Ahogy lenyomom a kilincset egyből ki is csapódik az ajtó, engem félrelökve csak úgy besétált egy göndör, barna hajú lány a házba.
- Na, hol a szülinapos? - kérdezi az idegen vidáman. A levegő egyből megfagyott, ahogy mindenki a lányra pillantott, majd Louis-ra és vissza a lányra. Egyedül én nem voltam képben, ahogy elnéztem. Még Liza és Skyler is tudta, ki volt ő az arckifejezésükből levéve.

- Mit keresel itt? - szólal meg Louis milliónyi dühvel a hangjában.
Annyira ismerős a lány arca. Tuti én is láttam már valahol, csak most nem ugrik be hol is.
- Én is örülök hogy újra találkozunk Louis - hangja tele volt iróniával. - Téged is jó látni Lotts - néz Louis húgára, mire a fiú egyből maga mögé húzza. - Mindannyitokat jó látni újra - zárja le ennyivel.
A némi sokkból egy kicsit felocsúdva kaptam észbe, hogy én még mindig a nyitott ajtóban állok. De amikor készültem bezárni az ajtót ugyanazzal a világoskék szempárral találtam szembe magam, mint egy hónapja. Ijedtemben kaptam el a kezem a kilincstől és hátráltam két lépést. Nem hallucináltam teljes életnagyságban itt állt előttem, tekintetével engem szuggerálva. Jackson. Álmaimban sem gondoltam a viszontlátás fájdalmas emlékét.
- Mit akarsz, Eleanor? - hallottam meg Dani cseppet sem kedves hangját. Próbáltam a többiekre koncentrálni, csak úgy simán becsapni az ajtót elmenekülve Jack elől, de nem ment. Minden porcikám jéggé dermedt öt másodpert alatt és mozdulni sem bírtam.
- Hiányoztam? - kérdezte azzal az undorító félmosolyával, amitől mindig hányingerem lett. Egész testemben úrrá lett rajtam félelem. Újabb lépéseket tettem hátrafelé, míg az egyetlen lépcsőfokban -ami a nappalit elválasztja a bejárattól - a fenekemre estem. Éreztem, amint több tekintet is rám szegeződik majd hallottam, ahogy sorjában mondják ki suttogva Jack nevét.
- Na, te meg nagyon gyorsan takarodj innen! - jelenik meg előttem Louis. Ruhán keresztül is látom, ahogy izmai megfeszültek a hátán kezeit meg fehéredésig összeszorította.
- Látom még megvan a páncélos lovagod, Nats - nevet fel erőltetetten, amitől még jobban kirázott a hideg.
- Takarodj! - sziszegi Louis. Harry időben közbelépett mielőtt, Lou valami ostobaságot csinált volna.
- Hát, így kell bánni egy vendéggel? - nyávogta az idegen csaj.
- Te is húzz el a francba! - fordul felé Louis, arca egyre pirosabb a dühtől.
Annyira remegtem a félelemtől, hogy már tényleg nem tudtam onnan megmozdulni. Kezeimet összekulcsoltam a lábam körül fejemet a térdemre hajtottam folyamatosan azt hajtogatva "Ez nem történt meg, ez nem történt meg!"- hiába. Egy lány átölelt nyugtatóan simogatva a hátam.
- Jobb ha elmentek! - szólítja fel a vendégeket Liam. - Most!
Nem figyeltem a történtekre csak ott a nappali padlóján dőltem előre hátra könnyeim patakonként folytak és hallgattam a lányokat, akik próbáltak megnyugtatni. Egyikükre sem figyeltem nagyon. Teljesen magamba zárkóztam.
- Louis! - amikor hatalmas csörömpölés hallatszott hátulról még akkor sem mozdultam. Valahogy sejtettem is, hogy Louis az, de még nem voltam abban az állapotban, hogy felkészüljek a látottakra.
- Állj le! Kérlek! - kiabált Lottie hangjában már a sírás határát lehetett észrevenni.
Még egy törés hang. Nem reagálok még a lányok hangjára sem.
Eleanor nem volt más mint Louis Tomlinson exe. Most már eszembe jutott. Ezért van ez a kirohanása, mert a szakításuk óta most látta először. Én pedig ezt teljesen elfelejtettem. Két ex jelent meg az este folyamán egyszerre ezzel a hangulatot a földbe döngölve.
- Nats kérlek! - jelenik meg előttem Lee arca. - Csak te tudod megállítani. Kérlek! - értettem mire céloz. Louis elvesztette az irányítást maga felett és senki sem tudja leállítani - rajtam kívül. Minden maradék erőmet összeszedve feltápászkodtam a földről és szembesültem a ténnyel, hogyha tényleg nem csinálok valamit, Louis romba dönti Liamék nappaliját. Lottie arcáról már patakokban folytak a könnyek miközben a bátyját próbálta leállítani, a fiúk sem tudtam már mit tenni, mert Louis mindig ellenszegült. Amint láttam, hogy a fiú a falon lévő tükör felé indult én is cselekedtem.
Csak reménykedtem, hogy vagyok elég gyors mielőtt végleg tönkretenné a kezét és fél helyiséget - sikerült. Rekordgyorsasággal értem oda hozzá hátulról átölelve fejemet a hátába fúrva tartottam vissza.
- Ne! Ne csináld! Vége! - motyogom  hátába és érzem, ahogy izmai ellazulnak.

***

Kilenc óra múlt. Mindenki lenyugodott nagyjából, az előző pár óra emlékei elfelejtődtek. Sikerült a hangulatot is visszavarázsolnunk az eredetinek és minden mehetett tovább.
Ami Louis-t illeti lenyugodott, igaz félig ledöntötte a nappalit - milliószor bocsánatot is kért Lieméktől -, megint nem volt önkontrollja, a húgát is megijesztve vele. Én pedig segítettem neki, nem tudom hogyan. Elég volt pár nyugtató szót mondanom, átölelnem és éreztem, ahogy minden egyes izma ellazul újra normális állapotot felvéve. Nem beszéltünk semmit most sem, pedig láttam rajta, hogy nagyon mondani szeretne valamit, csak én ott hagytam.
Dani mindenkit kiterelt a hátsó kertbe. Liam szeme elé kendőt kötött, hogy ne lássa az utolsó meglepetését.
Mindenki izgatott volt. A mai napban talán ez lesz a legjobb meglepetés. Sosem gondoltam, hogy Dani ilyenre is képes, de lám ez aztán a fenomenális ötlet. 

- Leveheted! - mondta meghatottam a lány Liamnek.
Az egész kertet lampionok, mécsesek és égőt díszítették tökéletes világítást adva mindennek. A mi kezünkben is ott volt egy-egy lampion mindegyikre egy betű írva és ahogy egymás mellett álltunk olvasható lett a Szeretlek (I Love You) szó, majd elengedtük.
Liam szájtátva nézett körbe az egész varázskerten szóhoz sem jutva. Megértem hisz délután ez még nem így nézett ki - csak nagyjából. Alig egy óra alatt alkottuk meg páran míg Liam a házban tartózkodott.

- Mondtam, hogy utállak titeket? -kérdezte nevetve és sorjában mindenkit megölelt.
Az erkélyről egy fehér ponyvát lógattunk le egy vetítőgépet pedig a kert közepén helyeztük el a ponyva előtt. Amikor elindította Zayn különböző képek jelentek meg Liamről kiskorától kezdve egészen a napjainkig egy zenei aláfestés alatt. Az utolsó egy percben már viccesebbnél viccesebb videók kerültem elő a fiukról. Éppen, amikor valami táncféleséget mutatnak be vagy csak épp egymást szívatják. Több képen is megjelennek a lányok vagy egyszerre, mint egy egy eseményről. Meghatottan néztem én is végig az egészet és amikor a "Boldog 21. Születésnapot, Liam" felirat megjelent a végén próbáltam én is nem könnyezni.
Egyszerűen csodálatos, ez mindenki véleménye.
Az est további részében a fiúk három albumát hallgattuk végig, kicsit nosztalgiázva elmerengve a múlton vagy egyszerűen énekelték a szöveget.
Egy pohár pezsgővel a kezemben álltam Dani mellett a nap eseményeit beszélve.
- Azért összesítve felejthetetlen nap lett - mosolyog rám a lány, az ex téma befejezése után.
- Jól összehoztad, Dani - nézek rá ahogy a zene ütemére ingatom a fejem. Mert ez nélküle nem így nézne ki, ha a fiúk alkották volna meg.
- Louis Tomlinson két óránál - iszik bele a poharába. Egyből odakapom a fejem és látom, hogy Louis minket figyelve indul el ide.
- Ments meg! - nézek Danira könyörgőn. Még mindig nem álltam készen a beszélgetésünkre vagy csak nem akartam. Most semmiképpen nem lenne jó szerintem. Tartok, hogy megint veszekedésbe torkollik az egész.
- "I wanna be last, yeah. Baby let me be your last... Your last first kiss." -  suttogta a fülembe majd itt hagyott. Tényleg faképnél hagyott! A kis...
- Nathalie - szólít meg kedvesen Louis. - Figyel csak hallgass meg utána elmegyek. Elmondom amit akarok aztán hagylak. Csak hallgass végig, oké? - bólintottam. - Rendben - sóhajt egy nagyot. - Tudom, hogy legbelül a világ parasztjai közé sorolsz! Tudom, hogy az utolsó reményszálamat is eljátszottam feléd. Bunkósság volt a részemről, hogy így szórakoztam veled és a legrosszabb, hogy nem is ez volt az első alkalom. Tudom, hogy van milliónyi tettem, amivel megbántottalak, amit nagyon sajnálok! Tényleg sajnálom! - néz mélyen a szemembe. - Sosem érdemelted meg, hogy ezt kapd felőlem, de nekem sem ez volt a szándékom! Sosem akartam dolgokat eltitkolni, szavakkal megbántani téged! Ilyen a természetem és ez nagy hiba is. Próbálok megváltozni több ember miatt is, de legfőképpen miattad, mert érzem hogy érted érdemes! Azt szeretném ha mellettem lennél és segítenél, mert egyedül nem menne!
Legbelül sosem haragudtam Louis Tomlinsonra, mert a lelkem mélyén tudtam, hogy fontos számomra, de sosem mutattam meg neki. Meg volt rá minden okom, ez után a beszéd után pedig minden kétségem elszállt. Megbizonyosodtam róla, hogy az érzés valahol kölcsönös, ami mérhetetlen boldogsággal öntött el. Kedvelem őt.
- Szóval, tényleg nagyon sajnálom, Nathalie! - fejezi be.
,,'Cause you were mine for the summer, now we know it's nearly over..." - hallgattam a zenét és agyaltam tovább. Végignéztem a többieken; Dani és Liam minket figyeltek, Zayn és Perrie el voltak kettesben, néztem ahogy Harry fűzi a húgomat, Niall meg Lizával és Lee-vel beszélget, a többi lány meg együtt voltak egy csoportba. Louis meg itt állt előttem valami választ várva.
- Miért nem mondtad el? - bököm ki. Mert egyedül erre nem kaptam válasz a monológ után.
- Csak később ugrott be, hogy mi történt az este folyamán, amikor kérdezted akkor tényleg nem tudtam, csak később rémlett az egész - magyarázkodik.
- Akkor sem mondtad el! - akadékoskodom.
- Mert féltem!
- Mitől? - vágom rá egyszerre. Kezd egyre furább lenni és nem akarom tudni mi lesz a vége.
- Kettőnktől - a lélegzetem is elakadt. - Ne értsd félre - rémül meg ő is. - Csak végre sikerült egyenesbe hozni a kapcsolatunkat és nem akartam a csókkal elrontani. Örültem, hogy végre jóba lettünk így jobbnak láttam magamban tartani.
- Miből gondolod, hogy elrontottad volna? -lépek egy lépést közelebb hozzá. - Azzal lett elszúrva, hogy nem mondtad el inkább magadban tartottad és mástól kellett megtudnom - mondtam.
- Tudom. Sajnálom - kér ismét bocsánatot. - Tudod hogy borzalmas vagyok.
- Borzalmas vagy, Louis Tomlinson - mondom meg neki én is őszintén. Nem haragudtam, még a mosolyomat sem tudtam eltakarni miközben beszéltem, ezt ő is észrevette.
- Akkor minden oké? - kérdezi kissé még tartva.
- Mikor nem volt az? - kérdezek vissza ezzel elsimítva mindent.
Rájöttem, hogy nem ér meg ez egy veszekedést. Akármennyire is kibírhatatlan Louis, én vagyok az egyike aki elvisel, sőt ki mellette áll, ha kell. Hiába, hogy csak pár hónapja ismerjük egymást ez a srác elég fontos szerepet tölt be az életemben. Ezért utálom is.
- Van még valami - érdeklődve várom, hogy folytassa. - Valamit elfelejtettem jó sok alkalommal - somolyog rám.
- Mit? - nézek rá csodálkozva.
- Ezt. 
Kezét a tarkómra helyezte ezzel magához húzva az ajkát az enyémre préselve. Meglepődtem ugyan, de egyszerre örültem is. Igen, ezt határozottam elfelejtette egypárszor. Tudtam, hogy egy egész közönség figyel minket oldalról, de mégis csak Louis csókolt meg újra. Kezem a hajába vándorolt így elhúzva magamtól, majd egy utolsó gyors, rövid csókot nyomtam a szájára. Arcomat a mellkasába fúrtam, mert nem akartam a többiekre figyelni. Hallotta a sok "Hurrá!", "Végre!" egy "Sokáig tartott!", ha jól tudom Nialltől és egy "Én tudtam!" felszólalás Harrytől. Ezek szerint mindenki ezt várta.
A mosolyom levakarhatatlan volt és ez még a most szóló zene is fokozta; "You'll never love yourself half as much as I love you.."