05. rész

     

Louis William Tomlinson

- Jól van, Louis újra vesszük, de most figyelj! - szólt rám Simon erélyesen és elölről kezdjük az egész számot. Már mindenkinek elege van az egészből főleg, hogy az én hibámból vesszük már harmadszorra fel ugyanazt a számot. A figyelmem mindenfele irányul csak a zenéhez nem. Most valahogy nincs ehhez erőm, ahogy az elmúlt egy hónapban sem volt. Még egy dalt is megértem összekaparászni egyedül. Kész roncs vagyok. A közös részeknél még tartom a tempót a többiekkel, de utána mintha eltévedtem volna és teljesen elvesztem. Az ütemeket eltévesztem és teljesen elcsúszok a ritmussal. Ezért van az már megint, hogy a saját részemnél eltévesztem a hangokat, elkések, egy kottával vagy csak elfelejtem, hogy én jövök. Mint most...

- Louis! - szól rám a teremben tartózkodó összes ember. Már megint elrontottam jobban mondva elfelejtettem a szöveget és azt, hogy én jövök. Minden szempár rám szegeződik, és gyilkoló pillantásokkal jutalmaznak.

- Sajnálom... megint. - hajtom le a fejem. Reggel óta itt vagyunk és még egy nyamvadt szünetünk sem volt, persze hogy már nem tudok koncentrálni. Már negyedszerre rontom el ezt a számot, nem mintha az ezelőtti négy számnál, amit felvettünk ott nem rontottam volna el, de itt azért már túl sokat vétettem.

- Mi van veled haver ennyit még nem hibáztál. - jön be hozzám Liam aggódva. Még te is dörgöld az orrom alá hogy milyen szar vagyok, pedig én is tudom. Leszerelek, magamról minden felesleges kütyüt majd a vizes palackér nyúlok és iszok. Liam még mindig engem figyel, várva válaszomat pedig nem tudok mit mondani neki. Kilépek a kis üvegajtó mögül és szembe találom magam a többi szempárral is nem valami nagy örömmel fogadva engem.

- Minden rendben van, Lou? - lép egyet előrébb Zayn aggódó pillantásokat küldve.

- Persze csak egy kis szünetre van szükségem. - a választ meg sem várva indulok a kijárat fele út közben felkapva a cigimet és a telefonomat.

- Komoly? Így sosem fogunk végezni. - horkant fel Harry és kezeit a combjára csapja. Nekem pedig pont elég ahhoz, hogy nálam elszakadjon az a bizonyos cérna és kikeljek magamból. Nem lesz jó vége. 

- Tudod, drága Harold lehet, hogy te bírod ezt a sok munkát és a vele járó stresszeket. Lehet, hogy neked nincs semmi problémád és mindent el tudsz intézni se perc alatt, de tudod, Én nem vagyok Te. Nekem szükségem van egy kis szünetre, hogy az agyam elegendő oxigénhez jusson és le tudjak nyugodni és nem a fejemben cikázó ezernyi gondokkal foglalkozni. Lehet, hogy te full Happy életet élsz, de nekem megvannak a saját gondjaim. Hetek óta nem alszok normálisan és csak egyre több probléma akad a nyakamra, amit alig birok megoldani. - utalok itt jobbára a napokban történt dolgokra - A gondolataim sem itt járnak, hanem valami messze földön, amiért koncentrálni sem tudok. Nem mellesleg már huzamban négy órája nyomjuk itt és egy perc szünetünk sem volt. Az én agyam már rég kikapcsolt energiám sincs most ehhez sem ahhoz, hogy itt veszekedjek veled. Úgyhogy ha most nem lenne, gond kimennek levegőzni, hogy valamennyire jobban legyek és utána kedved szerint befejezhetjük ezt a kibaszott felvételt, utána meg eltűnhessek innen egy darabig. - akadok ki a teljesen a végére és meg sem várva a reakciójukat vagy a válaszokat távoztam a helyiségből és  a hátsó bejáratot céloztam meg. A friss levegőtől máris jobban érzem magam, de az enyhe szél csípi a bőröm. Egy pulcsi azért nem ártott volna. A cigis doboz tetejét feltépve veszek ki egy szálat és a szám közé véve meggyújtom. Mélyen beleszívok, egyet hagyom, hogy a nikotin átjárja az egész testem ezzel megnyugvást szerezve nekem, majd ez a méreganyag távozik a testemből. Az épület oldalához lépek és szép lassan lecsúszok térdeimet hajlítva, hagyva a hátamat és a fejemet a falnak döntve folytatom az eddigi tevékenységemet. A dohányzást. A szervezetembe kerülő káros anyag hatására kezdek megnyugodni. Szemeimet lehunyom, a gondolataimat most félre teszem és csak a pillanatnak élek. Egy kis nyugalom az életemben, amikor nem kell semmivel sem foglalkoznom és ellazulhatok. Már amennyire egy ilyen helyen el lehet. Nem a legjobb hely, de nekem ez most pont megfelel. Már teljesen nyugodt vagyok, nem érzem azt, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhatok. Az agyam is kitisztult így talán tudok már koncentrálni három dal erejéig. Talán minden jó lesz a következő pár órában. Igaz nem minden rajtam fog múlni, hanem a többieken is, de azért próbálom kontrollálni magam és nem felhúzni az agyam.

Két kezet éreztem meg a vállamon és egy pulóvert, amit rám terítettek. Felnézek a kezek tulajdonosara és a Szöszi mosolygós tekintetével találkozom. Pont rád van szükségem Niall.

- Jobban vagy haver? - kérdezte miközben letelepedett mellém a földre.  Jó kérdés. Hangulatom sincs, de azért jobban vagyok, mint jó pár perccel ezelőtt.

- Fogjuk rá. - rántottam vállat és eloltottam az időközben elfogyott cigarettacsikket. - Minden oké bent?

- Hát.. - vakarta meg a tarkóját - ami után kijöttél mindenki Harryre támadt, hogy "Ezt most miért kellett?". Persze ebből egy újabb vita lett mindenki mindenki ellen, de én nem akartam belekeverni ezért kijöttem hozzád. - vázolta fel a történteket Niall. Nem akartam semmilyen lavinát elindítani ezzel a kitörésemmel, de úgy látszik mégsem sikerült. Nem akartam Harryt se ilyen helyzetbe hozni, hogy mindenki most vele veszekedjen. Semmit sem akartam úgy igazából csak így megtörtént, mint mindig.

- Remélem nem lesz nagy vita az egészből.  Nem kell senkit sem okolni a kitörésem miatt csak szar a kedvem. - mondtam lehangolóan. Mostanában minden vitának én vagyok az okozója.  Ahányszor valamilyen szóváltás kezdődik, mindig én kezdem vagy én vagyok az oka és a témája. Már kezd egy kicsit elegem lenni ezekből.

- Nem kell magadat hibáztatnod. Mostanában eléggé szétszakadtunk...

- Ez is kinek a hibájából? - vágok a szavába - Hát persze hogy az enyém.  - csapok felháborodottan a combomra.

- Egy szóval sem mondtam, hogy a Te hibád Boo. Csak nem úgy alakultak mostanában a dolgok, ahogy elterveztük. - már megint itt tartunk. Veszekszünk talán a nagy semmin. Kinek a hibájából? Az enyém.

- Jól van, hagyjuk. - legyintettem - Nathie keresett téged? - hoztam fel egy újabb témát.

Reggel, amikor eljöttünk ő még javában aludt. Felkelteni nem akartuk, ezért bementem a szobájába és egy cetlit hagytam az éjjeli szekrényen.

- Pillanat - kotorászta elő zsebéből a telefonját - Nem még nem. Téged keresett? - kérdezte.

Hiába nézem meg, mert a válasz egyszerű. Nem. Hiszen Nathieval sem jövök ki a legjobban. Itt tartózkodása óta nem is váltottunk nagyon szót egymással. Néha látom, hogy akarna valamit mondani, de nem teszi meg, hanem inkább el vonul. Niall társaságát jobban élvezi, amit nem is bánok így nem kell attól tartanom, hogy össze veszünk. De az sem jó, ha levegőnek nézzük egymást hisz egy házban lakunk. Vagyis az Én házamba, ahova befogadtam, Niall meg csak ott van. De ha ő visszamegy a saját lakásába, akkor képtelen leszek Én beszélgetni a lánnyal. Már most tartok azoktól a beszélgetésektől. Nem akarom szegény megbántani sem a lelki világába tiporni. A kedvesség nálam már nem megy, mindig valami vita keletkezik, ha valamibe beleszólok. Tuti akkor is az lenne amit kibaszottul nem akarok.

Én is előkotrom a telefonomat és a készüléket feloldva kissé eltorzul az arcom. 12 nem fogadott hívás tőle: Anya

- Nem. - válaszolok időközbe Niall kérdésére, de tekintetem még mindig a kijelzőn van. Három napja nem beszéltem a családtagjaimmal.  Pontosan a baleset óta.  Minden nap hívogatnak vagy anya, vagy a húgaim. Sosem vettem fel nem volt merszem. Fogadok ők is látták a cikket és arról akarnak kérdezgetni, amit nem akarok.

- Azt látom, de valaki más már rég óta érdeklődik a honléted fele. - bök fejével a telefonon felé - Beszélned kell vele Boo. Tegnap már engem is keresett, hogy mi van veled. Nagyon aggódik érted. Anyukáddal kell, most beszélned Rá van szükséged. - küld egy biztató mosolyt felém. Igaza van. - Én most megnézem, mi van odabent. Te pedig beszélj Jay- vel utána gyere be és befejezzük a felvételt. - mondja, és ezzel elindul befelé.

Erőt vettem magamon és feltápászkodtam a földről. Remegő kezekkel ütöttem be anya számát és a fülemhez emeltem.

- Örülök, hogy végre hajlandó voltál felhívni Kisfiam! - szól bele nem a legkedvesebben a telefonba.

- Neked is szia anya. - sóhajtok egy nagyot. Mi lesz itt.

- Szia! Elmondanád hol voltál az elmúlt három napban?  Legalább egy üzenetet hagyhattál volna, és akkor nem kellene halálra aggódnom magam. - emeli fel a hangját, de azért hallom, hogy örül a hívásomnak.

- Igen igen. Sajnálom, hogy nem adtam semmilyen életjelet, de... - itt megakadtam nem tudtam mit mondani.

- Ki akasztott az a cikk? - és témánál vagyunk.

- Az csak egy baleset volt. - húztam fel magam megint.

- Nyugi Kisfiam elhiszem. De mi van a lánnyal? - érdeklődött. Sosem lesz vége ennek? Nem lehetne az a kibaszott cikket elfelejteni?

- Nem lett nagyobb sérülése, de feje eléggé megsérült és amnéziás lett. - hadartam le gyorsan hogy minél előbb túl legyünk ezen a beszélgetésen.

- Hogy mi? - emelkedett meg anyám hangja - Szegény lány és most hol van, mi van vele? - zúdította rám az összes kérdést. Ebből hogy a bánatba mászok ki?

- Nyugi anya rendben van csak az égadta világon semmire sem emlékszik. - ezt tényleg ilyen egyszerűen ki mondtam? - Jelenleg meg nálam lakik, mert nem tudni semmilyen információt a családjáról meg elvileg régóta egyedül él a nagyvárosban. - talán egy kicsit sokat mondtam még talán olyat is, amit nem kellett volna.

- De rendes ez tőled Kisfiam. - még így is látom magam előtt, ahogy mosolyra húzza száját, ami engem is megnyugtat - Majd egyszer be is mutathatsz neki minket. Mert gondolom, amíg rendbe nem jön ott lesz nálad. - határozottan is túl sokat mondtam. A szemeim kikerekedtem és ki jelentésere reagálni nem tudtam. Ezt ugye nem gondolja komolyan? Még viccnek is rossz volt, de tudom, hogyha anya eltervez valamit az úgy is lesz. Erre képtelen vagyok. Nem állíthatok úgy be Nathiehoz hogy "Hé ha nem gond valamikor elmegyünk a családomhoz, mert meg akarnak ismerni!". Ez még az Én számból is furcsán hangzana. Itt az ideje megfutamodni!
- Bocsi anya, de le kell tennem, mert éppen stúdiózunk. Majd valamikor hívlak, vigyázzatok magatokra a többieket meg üdvözlöm. Szeretlek titeket. Szia. - meg sem várva válaszát kinyomtam a telefont. Nem a legszebb húzás hogy a saját anyámra csapom rá a telefont, de ha nem teszem meg akkor tovább faggatná a dolgokat, amit most a legkevésbé szeretnék. Már előre tartok a következő telefonbeszélgetésektől, mert tudom, hogy addig nem hagyja szó nélkül a dolgot, míg bele nem megyek. Azt is tudom, hogy egyszer meg fog történni ez a találkozás, ha Nathalie sokáig fog nálam lakni. Már most tartok attól a naptól.

***

A második felesemet lehúzva nézek végig a táncoló tömegek. Mindenhol mocskosul boldog párok, lerészegedett emberek, csajozós pasik és nyomulós lányok vannak. Egyszerűen hányok tőlük. Elegem van az ilyen gusztustalan emberekből. Pedig Én is közéjük tartozom. Igaz csak a lerészegedett férfiak táborát erősítem, mert kibaszottul nem érdekel egyetlen földi kurva sem a világon. Undorító. 

Amint befejeztük a felvételt - ami nem ment zökkenőmentesen - csak kocsikáztam és úgy két órája tévedtem be ebbe a bárba. Valahogy muszáj volt kiadnom magamból a haragot. Most sikerült mindenkivel összevesznem - még Niallel is. Miután kijelentettem, hogy én nem fogok több dalt felvenni a mai napon mindenki háborogni kezdett. Pedig nem ezt akartam. Hat darab dalról volt szó, amit a mai nap folyamán fel akartunk venni az új albumra, amit teljesítettünk is, de persze a többiek mondták, hogy vegyünk fel még kettőt. A fiúk egyből bele mentek, de én elleneztem az ötletet. Az utolsó dalt is megértem el énekelni, mert olyan szinten nem volt már energiám és mi lett volna akkor, ha még kettőt hozzá veszünk. Lehet, hogy akkor még mindig ott lennék az Én hibámból. Az ellenzésemből pedig lett egy újabb balhé hogy "Miért vagyok ilyen?", meg hogy "Miért kell ezt csinálnom?" vagy, hogy "Mi bajom vele?". Nekem ez elég volt ahhoz, hogy felhúzzam rajta magam és egy újabb lavinát indítsak el közöttünk.  A vége pedig az lett, hogy én faképnél hagytam őket és itt kötöttem ki.

- Töltse újra. - szólok oda az előttem álló lánynak, aki teljesíti is a kérésemet. Egyszerre lehúzom a pohár tartalmát, aminek kíséretében a torkom égni kezd, és jóleső bizsergés járja át a testem.

- Szia, édes. - ült le mellém egy csaj. Hosszú szőke haja a derekáig ér. Fejét egy kiló smink takarja. Mellei százszor nagyobbak a kelleténél. Csont vékony alakját egy fekete mini ruha takarja - már amit takar. Lábait keresztbe rakja, melleit ki nyomja és úgy nyomul felém. Egy kurva. Mutatóujját végighúzza, karomon ezzel egy ocsmány fintor végigfut arcomon - Csak nem egyedül szórakozol? - rebegteti meg műpilláit egy mosolyt követően. Kiráz a hideg nyávogós hangjától és az undor egyre jobban átjárja testem.

- Kösz megvagyok egyedül is. - köpöm oda félvállról a szavakat és egy kicsit arrébb húzódok.

- Ne légy ilyen morci. - fogja meg a kezemet - Gyere szórakoztunk egy kicsit. - duruzsolja a fülembe belőlem kihozva a hányingert. Kezemet elkapom a pultról, amit ő fogott és ellépek tőle.

- Keress magadnak más játszópajtást! - mondom a képébe és az italokat kifizetve hagyom el a helyiséget. A kocsimba bepattanva rögtön gázt adok és talán az összes közlekedési szabályt megszegve - kezdve hogy alkoholt fogyasztva beültem az autóba - meg sem állok hazáig.

 A kulcsokkal bajlódva, ugyan de bejutok a lakásomba. Odabent sötétség fogad csak a nappaliban a tévé fénye ad egy kis világítást a helyiségben. Közelebb megyek és meglátom Nathiet meg Niallt, hogy a kanapén feküdve alszanak. A Szöszi felé lépek egyet és az arcát bökdösve ébresztgetem. Morog az orra alatt valamit, de felébred.

- Végre hogy hazataláltál. - morogja rekedt hangon. Az órára nézek, ami éjfélt mutat. Nem is voltam olyan sokáig.

- Mint látod hazaértem. De menj aludni, mert megint bealszol. - utasítom szegény kába gyereket.

- Nathieval mi lesz? - bök fejével a lány felé miközben feltápászkodik a kanapéról.

- Felviszem a szobájába. - rántom meg a vállalat hanyagul.

- Megint egy bárban voltál. - kérdezte és alaposan végigmért. Hangjában csalódottság és egy kis harag keveredett.

- Igen muszáj volt lenyugodnom, de nyugi nem ittam sokat. - nem tudom, miért vagyok ennyire őszinte Niall felé, de jól esik valakivel beszélni - És a délutáni miatt meg bocs. Nem akartam veled is összeveszni. Sajnálom. - vallom be az őszintét. Egy legyintés volt a válasza majd tántorogva az emeletre indult. Én sem haboztam sokat és a lányt a karjaimba véve megyek az emelet felé. Olyan kicsi és törékeny teste van. Feje a vállamon pihen, miközben az egyik keze a mellkasomon van. Légzése egyenletes és érzem a nyakamon a leheletét, amitől jóleső bizsergés fut végig testemen. Miről beszélek?! A szobájának ajtaját halkan nyitom ki és az ágyhoz sétálok. A takarót félre hajtva teszem le a puha matracra. Kicsit mocorogni kezd, ahogy elengedem, de nem ébred fel. A takarót a derekára hajtom, arcából félre söpörök, egy tincset mire egy kisebb mosolyra húzza a száját. Jóleső érzés kerít hatalmával mivel tudom, hogy álmaiban nem utál, mint a valóságban.
- Jó éjt Nats!