03. rész

Nathalie Hayley Peterson

Hatalmas ásítás hagyja el a számat. Lassan nyitom ki szemeimet, majd felülök az ágyban. A takaró rám volt hajtva és még mindig a tegnapi ruhámban vagyok. Tegnap este a nagy gondolkodásom közepette bealudhattam. De ki volt az, aki betakart? Louis? Niall? Kimásztam az ágyból, és ahogy lábra álltam még egy kicsit megingottam. A táskám után kezdtem kutakodni, amit tegnap Niall hozott fel nekem és az ágy  mellett sikeresen megtaláltam. De mit vegyek fel? A cipzárt el húzom a táskán és máris több száz ruha tárult elém. Ez mind az enyém?  Kipakolok mindent az ágyra és úgy kezdek el válogatni. Ami nem kellett azt már be is raktam a szekrénybe. Két szett maradt előttem, de választani nem tudtam. Az ablakhoz sétáltam és kitártam az ablakot. A nap sugarai bevilágították az egész szobát és társult hozzá egy lágy szellő is. Kellemes. Az ágyról egyszerre fel kaptam a rövidebb összeállítást - szürke rövidnadrág, fehér póló. Igen, de hol van a fürdőszoba? Az ismeretlen ajtó felé néztem, ami a tegnapi nap folyamán nem fedeztem fel. Oda sétáltam és kinyitottam. Bingó. 

Húsz perc alatt el is készültem és az irányomat a konyha felé vettem. De amint kiléptem a szobából már Louis hangja csapta meg a fülem. Valakivel nagyban beszélgetett odalent, de ha jól hallom, akkor nincs nagyon elragadtatva. Az elején azt hittem Niallel folytat ilyen heves párbeszédet, de tévedtem. A szemben lévő ajtó kinyílik és a Szöszi kómás feje jelenik meg előttem. Ezek szerint felkeltette Louis hangot beszéde. De ha Niall itt van, akkor Louis kivel beszélget? 

- Jó reggelt. - dörmögte oda nekem rekedtes hangján.

- Neked is. - néztem rá mosolyogva, mert tudtam, hogy élvezet volt neki erre a hangzavarra kelni. Végig vezettem rajta a tekintetem és csak most tudatosult bennem hogy csak egy szál alsónadrágban áll ellőttem az ajtókeretnek támaszkodva. Zavartan kaptam el a fejemet, amire egy enyhe pír szökött orcámra a látványtól és most áldom az eget, hogy szabadon hagytam a hajam így legalább eltakarva az arcomat.

- Na, mi van Nathalie csak nem jöttél zavarba? - röhögött fel Niall és hallottam, ahogy elindult felém.

- Nagyon vicces. - mormogtam el az orrom alatt és megcéloztam a lépcsőt. Gyorsan szedtem lefelé a lépcsőfokokat, de az alján megtorpantam.

- Baszd meg, nem érted, hogy ez az egész csak egy baleset volt, Liam! - Louis ideges hangja töltötte be az egész házat. Niall is megtorpant mellettem. Rólam beszélnek!? Kezdtem azért egy kicsit rosszul is érezni magam, mert Louis most a baleset miatt veszekedik a másik féllel és tudom, hogy majd én is szoba jövök. Pont ezt nem akarom. Lassú léptekkel indultam a konyha irányába, ahol még mindig hallható volt Louis türelmetlen hangja. Megpróbáltam nem a hangokra koncentrálni és elterelni a gondolataimat. A küszöböt készültem átlépni, de pont velem szemben jött ki Louis így egész testével nekem ütközött. Persze nekem másodperceken belül elveszett az egyensúlyom és így éreztem, ahogy hátra felé borulok. De két kezet éreztem meg a hátamon és egyet a csuklómnál. Újra a lábaimon álltam. Louis elengedte a karomat, de még Niall tartott hátulról egy darabig.

- Egyben vagy? - szólalt meg mögöttem a Szöszi. Igazából megint fáj az oldalam, de ahhoz képest jól vagyok. 

- Persze. - mondtam és kikerülve Louist tovább folytattam az utam a konyhába. A legelső előttem termett széken helyet is foglaltam. Niall jött utánam, de ő a hűtőig meg sem állt. Megnézte, hogy mi található benne, majd egy sóhajtás után becsukta és felém fordult.

- Mit kérsz reggeli ebédre? - kérdezte. Reggeli ebéd? Az meg mi? Tekintetemmel egy órát kerestem, amit az ajtó felett meg is találtam. Fél tizenkettő. Így már értem.

- Amit adsz. - válaszoltam egyszerűen.

- Akkor csak müzlit kapsz, mert nincs kedvem kaját csinálni. - rántotta meg a vállat. Bele egyezően bólintottam és néztem, ahogy neki áll elkészíteni.

- Nem! Majd holnap, de ma nem. Na, cső. - Louis idegesen fújtatva lépett be a helyiségbe. Telefonját csak úgy levágta a pultra és beletúrt a hajába. Az idegesség minden jele látható volt az arcán. Megfeszült izmok, kiakadt állkapocs, a nyakán kidagadt erek. De ezeken kívül ott vannak azok a hatalmas táskák a szeme alatt. Mikor aludhatott utoljára normálisan?

- Mi történt? - érdeklődött a Szöszi elsőnek.

- Ez! - vágott le elém egy újságot majd helyet foglalt a mellettem lévő széken.

- Louis Tomlinson elütött egy fiatal lányt - olvastam fel magamban a kiemelt szöveget. Na, ne!

Niall felé löktem az újságot, aki épp az imént foglalt helyet az előttem lévő széken és nyújtott felém a reggelit. Alig ment le pár falat a torkomon. Ez a cikk még az étvágyamat is elvette. Az egész konyhában néma csend honolt. Louis üres tekintettel bámult maga elé míg Niall az újságot olvasta és evett. Én meg csak a gondolataim halmazával foglalkoztam a fejemben, néha bekapva egy-egy falatot a müzliből. Tíz perc után már végre az üres tányér volt előttem, amit beraktam a mosogatóba és elhagytam a helyiséget.

- Ez mekkora baromság már? - akadt ki Niall. Ezek szerint végre sikerült elolvasnia a cikket.

További részletekre nem voltam kíváncsi, sem egy újabb vitára. A hátsó teraszféleség felé vettem az irányt. A puha fű csiklandozta meztelen talpamat. A nap bevilágította az egész kertet és csodálkozva néztem körül. Ahhoz képest, hogy egy fiúé a ház nagyon rendezett és otthonos. Az egyik részen virágok sokasága díszítette a terepet, míg a másik oldalon egy hatalmas medence terült el. Velem szembe két hatalmas fa álldogált közte egy magányos hintaággyal.  Rögtön odasiettem és lefeküdtem rá. A lágy szellő végigsöpört hajamon így az egészet az arcomba sodorva. Kezemet leeresztve a puha fűbe letépem az első kezembe akadt virágot és mélyen beszívom az illatát. Kellemes.

*** 

Halk kuncogást hallok magam mellől, majd valaki elkezdi böködni az arcomat. Nyöszörögve elfordítom a fejemet és kezemmel eltakarom szemeimet. Az illető újra nevetni kezdett és most az oldalamat bökdösi. Niall. Idegesen kapok a kéz után  és gúnyos mosolyra húzom számat, amikor csuklója köré fonom ujjaimat.

- Mit akarsz Horan? - kérdezem, tőle mormogva miközben kinyitom a szemeimet. Az a döbbenet, ami az arcára ki ült az minden pénzt megért. Most én voltam az, aki röhögött pár másodpercig majd ülő helyzetbe tornásztam magam. - Na, mi van? - kérdeztem Niallt aki még mindig zavarodottan figyelt engem.

- Te Horan-nak hívtál? - értetlenkedett tovább. Tényleg ezt mondtam?  De honnan is jutott eszembe az ő vezetékneve?

- Igen, mint hallottad annak hívtalak. - zártam le gyorsan a témát és bementem a házba Niall pedig követett. A nappali üres így tehetetlenül leültem a kanapéra. - Louis? - vontam kérdőre a Szöszit.

- Ha minden igaz fenn van a szobájában. Várj, szólok neki. - vetette fel az ötletét.

- Mié... - fordultam meg, de már senki sem volt mögöttem. Egy sóhajtás után visszarogytam az eredeti pozíciómba. Jobban körbenéztem a nappaliban, mert ugye erre se volt időm. A zongorát pillantottam meg először így hát odasétáltam. Ujjaimmal le nyomtak egy-egy billentyűt majd az egész kezemet végighúztam a hangszeren. Következőnek a falon logó képekhez mentem. A legtöbbről Louis mosolygós arca nézett vissza rám. Volt ahol fiúkkal állt egy képen és volt olyan is ahol csak lányok vették körül. Egy családi fotón is megállapodott a tekintetem. Louis egy kisbabát fog a kezében előtte egy nő állt szintén egy kisbabát tartva. Aztán még felsorakoztak a lányok az első sorba, és ha minden igaz, akkor egy ikerpár is megbújt a képen, sőt kettő is. Louis mellett egy férfi állt, aki átkarolja a mellette álló öregembert és úgy mosolyognak a kamerába. De talán a legjobb kép az összes közül ahol Louis egyedül áll és pózol. Kamaszkori képe lehetett, de nálam mindent vitt. Még Niallt is felfedeztem egy képen ahol még három számokra idegen fiú áll mellettük. Tovább haladtam és egy CD- kel teli polcnál találtam magam. Az egyik tetszetős CD- t a kezembe vettem. A borítón rajta volt Louis és Niall is meg a másik három idegen srác, akik az egyik képen is rajta voltak.

- One Direction -  olvastam fel magamban a borítón szerepelt kiemelt nevet. Énekesek?

- Ti egy zenekart alapítotok? - fordultam a lépcső alján álldogáló két sráchoz.

- Igen. - szaladt mellém Niall - Mint a borítón is látod, öten vagyunk. Már 3 albumot is kiadtunk és most ősszel jelenik meg a negyedik is. Valamint turnézunk is, mert elég nagy sikerünk lett az X-faktorban. És majd 3 hónap múlva kezdődik a következő turnénk. A többi fiút pedig a holnapi nap folyamán meg ismerheted. Ugye? - fordult Louis felé, aki már időközben a kanapén foglalt helyet.

- Várj mi? Kik jönnek és mikor? - állítottam le Niallt a heves szájmenésben. Milyen fiúkat akarnak idehívni és minek? Miért kell őket megismernem? Már megint mi van?

- Mint már tudod, egy bandában éneklünk - vette át a szót Louis - és akiket a borítón látsz, azt a három idegen srácot holnap le jönnek megismerni téged, mert ugye ők is látták a cikket és valamilyen magyarázat feleségét akarnak. Én már előre is bocsánatot kérek, ha valami történik a holnapi napon, mert a fiúkból ki telik, hogy kifaggatnak még olyanról is, amiről nem tudsz, vagy nem emlékszel. - ezt amilyen higgadtan elmagyarázta nekem Louis én inkább annál jobban estem kétségbe. Oké, nem zavar, hogy lejönnek a fiúk szívesen meg ismerem őket, de mégis van valami a háttérben. Félek, hogy a holnapi nap nem fog olyan bökkenőmentesen eltelni, mint ahogy én azt most elképzelem.

- Oké. - válaszolom és én is helyet foglalok az egyik fotelban. Gondolataim száz irányba cikáztak a holnappal kapcsolatban. Csak remélni merem, hogy  minden simán fog menni. A srácokat tény hogy nem ismerem, a holnapi nap folyamán majd kiderül, hogy milyenek. Mármint kedvesek vagy bunkók. De azért remélem, hogy rólam nem lesz semmilyen negatív véleményük. - Meséljetek magatokról. - vetem fel az új témát. A fiúk  először kérdőn nézték rám én pedig csak megforgattam a szemeimet. Tényleg ekkora hülyék vagy velem van a baj? 

- Mi akarsz te rólunk megtudni? - húzta fel fél szemöldökét Louis.

- Hát, amit kell rólatok tudnom. Hogy milyenek vagytok. Mit szerettek csinálni meg ilyesmi. Vagyis amennyit elmondotok magatokról, mert ugye mostantól itt kell laknom egy darabig. Vagyis ameddig visszajön, az emlékezetem vagy ameddig ki nem dobsz a házból. - néztem Louisra amint befejeztem a szövegelést. Láttam a szemében, hogy ezzel egy kicsit felhúztam, de visszaszívni már nem tudtam.  Ki mondtam.

- Már miért dobnálak ki? Inkább örülj, hogy befogattalak és nem hagytalak az utcán. - Már most levettem ebből az egész "beszélgetésből" hogy mi Louissal nem igazán fogunk kijönni egymással.  A vitát elkerülve csak egy vállrándítással reagáltam le az egészet. A Szöszi felé fordultam, aki egy kicsit megfeszülve ült a kanapén és kedvesen rámosolyogtam.

- Akkor te Niall mesélsz magadról valamit vagy nem? - érdeklődtem a sráctól, aki már a szájat nyitotta, de megelőztem - Nincs valami beceneved? - nem tudom, hogy de kibukott belőlem a kérdés. Igazából minden kis apró részlet érdekel róluk, de gondolom nem mindenbe fognak beavatni. A Szöszi aranyosan felnevetett, majd rám nézett.

- Igazából szoktak becézni Niallernek, Nienek, Horannak - húzta nagy mosolyra a száját a Horan szónál -, de talán amit mindenki használ az "A legjobb pasi a világon". - hangjában hallani lehetett a szarkazmust, amit én sem tudtam megállni egy kisebb nevetés nélkül.

- Na persze - veregette Louis hátba Niallt -, ha te vagy "A legjobb pasi a világon" - rajzolt idézőjeleket ujjaival - akkor én meg vagyok a "Szex isten". - mondta halál komolyan.

A Szöszi egyből elkezdett rajta nevetni, belőlem is kicsalt egy halk kuncogást, de többet nem.

- Reménytelen beszélgetés. - álltam fel fejt rázva a fotelből és indultam meg az emelet felé.

- Nathie várj! - szólt utánam Niall. A nevem hallatán még egy kicsit el is mosolyodtam - Ülj, vissza mesélünk pár dolgot magunkról, de ezt nem lehetett kihagyni. - röhögte el magát újból.                 Mivel nem tudtam volna mit csinálni ezért szófogadóan visszaültem a helyemre. Niall el is kezdett magáról mondani pár dolgot és a hülyéskedés sem maradhatott el mellőle. Furcsa módon még Louis is beszélt magáról pár mondatot olyan nem törődöm stílusban. Itt valami nem stimmel. Én nem faggattam őket nem akartam beletúrni a magánéletükbe. Idővel talán majd egyre több mindent fogok róluk megtudni, de addigra is hagyom nyugovóban a kérdéseimet. Pedig Louisról alig tudtam meg valamit. Beszéltek még a bandájukról el meséltek pár emlékeket még talán a legkínosabbat is azért, hogy oldják a feszültséget. Én persze mosolyogva hallgattam végig őket és néha még egy kisebb nevetést is elengedtem. A holnapi napot is szoba hozták, de nem volt valami nagy téma. Mindenesetre nem kell aggódnom, elvileg mert minden rendben lesz. Bízom benne. Talán nem is lesz itt annyira rossz, mint ahogy én azt elképzeltem.